Szóda történelem
1766-ban Torbern Olof Bergman, svéd kémikus kereste a természetes pezsgő vízhez hasonló ital előállításának módját. Megállapította, hogy a savanykás ízt, és a pezsgést a CO2 okozza. Talált is egy eljárást a víz gázzal telítésére.
1767-ben Joseph Priestley angol kutató Leeds-ben, ettől függetlenül felfedezett egy módszert a CO2és a víz elegyítésére, egy sörfőző tartályt használva erre a célra. Azt gondolta, tévesen, hogy az így kezelt víz jó lehet a skorbut megelőzésére. Kialakított egy készüléket James Cook hajójára, a második Dél tengeri expedíciójához.
1772-ben írta a Direction for Impregnating Water with Fixed Air című publikációját, melyben megállapította, hogy ha kénsavat csepegtetnek égetett mészre, akkor széndioxid, CO2 keletkezik. Leírta a gáz vízben elnyeletésének módszerét is.
Prestley felfedezésének gyakorlati és kereskedelmi hasznosítását Johann Jakob Schweppe kezdte meg 1783-ban, ezzel megalapozva szerencséjét. Azután még jónéhányan kitaláltak különböző módszereket a szódavíz gyártására.
1775-ben Gabriel Francois Venel utánozta a híres ásványvizeket, mint a Seltz, Spa, stb.
A XVIII. század végén Svájcban az úgynevezett genfi készülékkel (appareil de Genevre) évente 40 000 palack szódavizet gyártott Gosse.
1817-ben Joseph Bramah, ezzel a genfi készülékkel, mely nagy nyomással juttatta a CO2 gázt a vízbe, termelékenyebbé tette az eljárást.
1826-ban készítette el saját ötlete szerinti készülékét Jedlik Ányos a szódavíz gyártására. Már Pozsonyban volt 1831-ben, amikor a kolerajárvány betegein próbált segíteni a szódavíz itatásával, ami némi megkönnyebbülést szerzett nekik.
1832-ben hasonlóképpen próbálták a kolerás betegek állapotát megkönnyíteni szódavíz, és a természetes eredetű Seltz víz itatásával.
1845-ben, Franciaországban már olyan nagymértékű lett a gyártás, hogy visszaszorult az addig legnépszerűbb Selters ásványvíz fogyasztása. Ebben az évben 500 000 palackot gyártottak.
1855-ben már 10 millió palackot gyártottak.
A francia iparosok a feljavított gyártóberendezéseket exportálták Amerikába, de emellett nagymértékben fellendült a gyártás Olaszországban, Spanyolországban és Latin Amerikában is. A XX. század végén megjelentek a házilag használható szódavízgyártó berendezések. A nagyipar az USA-ban nagyon olcsóvá tette a soda water néven bevezetett italt, mely aztán 1950-ben megjelent aseltzer water elnevezéssel is. Később megjelentek az édesítőszer nélküli, ízesített szódavizek, citrom, zöldcitrom, cseresznye, narancs és málna ízekkel.
Forrás: wikipédia
1767-ben Joseph Priestley angol kutató Leeds-ben, ettől függetlenül felfedezett egy módszert a CO2és a víz elegyítésére, egy sörfőző tartályt használva erre a célra. Azt gondolta, tévesen, hogy az így kezelt víz jó lehet a skorbut megelőzésére. Kialakított egy készüléket James Cook hajójára, a második Dél tengeri expedíciójához.
1772-ben írta a Direction for Impregnating Water with Fixed Air című publikációját, melyben megállapította, hogy ha kénsavat csepegtetnek égetett mészre, akkor széndioxid, CO2 keletkezik. Leírta a gáz vízben elnyeletésének módszerét is.
Prestley felfedezésének gyakorlati és kereskedelmi hasznosítását Johann Jakob Schweppe kezdte meg 1783-ban, ezzel megalapozva szerencséjét. Azután még jónéhányan kitaláltak különböző módszereket a szódavíz gyártására.
1775-ben Gabriel Francois Venel utánozta a híres ásványvizeket, mint a Seltz, Spa, stb.
A XVIII. század végén Svájcban az úgynevezett genfi készülékkel (appareil de Genevre) évente 40 000 palack szódavizet gyártott Gosse.
1817-ben Joseph Bramah, ezzel a genfi készülékkel, mely nagy nyomással juttatta a CO2 gázt a vízbe, termelékenyebbé tette az eljárást.
1826-ban készítette el saját ötlete szerinti készülékét Jedlik Ányos a szódavíz gyártására. Már Pozsonyban volt 1831-ben, amikor a kolerajárvány betegein próbált segíteni a szódavíz itatásával, ami némi megkönnyebbülést szerzett nekik.
1832-ben hasonlóképpen próbálták a kolerás betegek állapotát megkönnyíteni szódavíz, és a természetes eredetű Seltz víz itatásával.
1845-ben, Franciaországban már olyan nagymértékű lett a gyártás, hogy visszaszorult az addig legnépszerűbb Selters ásványvíz fogyasztása. Ebben az évben 500 000 palackot gyártottak.
1855-ben már 10 millió palackot gyártottak.
A francia iparosok a feljavított gyártóberendezéseket exportálták Amerikába, de emellett nagymértékben fellendült a gyártás Olaszországban, Spanyolországban és Latin Amerikában is. A XX. század végén megjelentek a házilag használható szódavízgyártó berendezések. A nagyipar az USA-ban nagyon olcsóvá tette a soda water néven bevezetett italt, mely aztán 1950-ben megjelent aseltzer water elnevezéssel is. Később megjelentek az édesítőszer nélküli, ízesített szódavizek, citrom, zöldcitrom, cseresznye, narancs és málna ízekkel.
Forrás: wikipédia
